Édesapám emlékére   És apám félt a haláltól is. De azon az ukrajnai úton csak markolta a motorbicikli kormányát, és a télről maradt tavaszi hidegben is úgy forrósodott a teste, mint akit az otthoni kemence melegít. Homlokán csöppekké állt össze az izzadtság, majd…

A második kávénál még csak a szállítókat szidta. A harmadiknál viszont elkezdett dolgozni a sav. Gyomra, belei visítoztak, szemére pedig véres kis foltokat rajzoltak a szétpattogó erek. Mint minden reggel, ötödik éve. – Na és, más talán könnyebben boldogul? – masszírozta a…

(Édesanyám emlékére) – Anyus, csak nyugalom, az élet ennyire kegyetlen, mit is tehetnénk? – forgolódott tétova tehetetlenséggel a szobában a férje. A heverőre, a testes fotelekre, minden szekrényre, horgolt terítőkre, polcokon mosolygó kis porcelánfigurákra rázuhant a csönd,…