– Akkor fogd meg, és szépen vidd el beváltani? – mondta az asszony, miközben álltak a széttört cserépmalac romjai fölött, gyér napfény világította meg a szobát, ami ettől inkább hasonlított ravatalozóhoz, mint egy lakás agyonlakott nappalijához. – De miért én vigyem?…

Nagybajuszú doktor cibálta ki a világra, anyjának mutogatta, széles mosollyal. Lány lett, visítós egészséggel, nagy, barna szemekkel. A mama csak könnyeit nyelte, káromkodott: kellett a fenének. Szoba-konyha-spájzban laknak, ura cefrétől bűzlik, ruhagyárban fillért, ha fizetnek.…