Bakancsban sétáló szeretet, kopott sáljára büszke öregasszony, Párizs illatában fürdőző hölgy, magyar külvároshoz láncolt öregek, és persze szerelemről, tengerről álmodozó lányok is feltűnnek írásaimban, amik mind-mind a napfényzenére táncoló Tisza partján születtek. Abban a reményben, hogy ha a remény hal meg utoljára, akkor utolsó előttiként a mese tűnik el a világból. Mert szép szavakból formált mondatok nélkül lehet ugyan élni, csak éppen minek?