Délután, esőt dobáló felhők elől menekült a kocsmába. Hónapos füst csavarodott nyakába, büdös pálinkagőzből rohant rá a ricsaj, de mégis bólintott, udvariasan, mintha köszönne. Dehogy figyelték. Csak a csapos rántotta föl a fejét, s küldött egy faggatózó…

És nem tudta senki, honnan érkezett. Csak állt ott a terem végén, szorosan az ajtófélfához lapulva. Mint szürke bogár, mint rémült, ázott egér. Bámult bele a zajba, bokáját verdeste kopott kabátjával, száraz sár szorította cipőjét.  Véreres szemmel, plafonig emelt…